Ha már egyszer mifelénk nem akar kisütni a nap, akkor tudom, hogy hová kell fordulni, hogy az embernek fényesebb, jobb kedve kerekedjen! Ez hátha egyszer csak-csak meghozza a napot! Az ilyen csodás kép mindig felvidít...!!! :)))
Egy édes ovis kislánynak varrtam kérésre ezt az egérkés farmertáskát nem is olyan régen... Ez a jele az oviban! Erről a táskáról nemsokára írok is több képpel, mert nagyon szerettem készíteni, de most inkább elmesélem a tegnapi napom egy részét, amiről eszembe jutott az egérkeség...
Tegnap ugyanis egeres napom kerekedett, de a való világból ám...! A hosszú tél hozadékaként több hónapig le sem jutottunk a családunk kis házába (most végre igen), ahol a hatalmas diófánkról ott rekedt 2 zsák dióból jól áttelelt egy kis huncut egér a külső szobában... Csak én nem jártam olyan jól egyedül a fél napos takarítással, de egér-őkelme igen... Egy vödör diónk bánta (ezt a hosszú telet)! Eszembe jutott a "Minden egér szereti a sajtot" c. mese... Így máshogy láttam már a dolgot és hát valljuk be nagy szerencsé(m)re vele már nem találkoztam... Hál'Istennek!
Mondjuk a dolog fintora, hogy kint végre sütött a nap (a gyerekek legalább élvezték a játékot a friss levegőn), csak én láttam, élveztem belőle keveset, mert bent egértelenítettem a szobában... Annyi motivált még, hogy tudtam, Anyukám irtózik tőlük és valakinek meg kell csinálnia, hogy ne neki kelljen... Szerencsére Anyukám nem tudott lejönni velünk, így kimaradhatott belőle! Nem győz eléggé hálás lenni, hogy mitől mentettem meg! És hát végülis a szoba is szép tiszta lett...!
Szóval szeretem az egérkéket, de inkább csak a táskán és a mesében...! ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése